DR.OXYGEN
Általános tájékoztató a termékhez
Mi az oxigén szerepe az egészség egészére nézve? Sejtszinten az oxigén minden olyan folyamatban kulcs összetevő, mely a tápanyagok felszívódását, maga a sejt energia körforgását, illetve a mérgek eltávolítását foglalja magában. Ha nincs elegendő oxigén a vérben, vagyis nem jut el a megfelelő mennyiség a sejtekbe, akkor ez a folyamat összeomlik. A vérben lévő oxigén elégtelen mennyisége az emberi immunrendszer „védelmi erejét” is csökkenti.
A Stabilizált Folyékony Oxigén új technológia alapján készül. Egy szabadalmaztatott, forradalmian új folyamatot használ, melyben az összetevők víz és nátrium-klorid (só). A hozzáadott nátrium-klorid növeli az elektromos vezetőképességet és segíti a gyártási folyamatot, mely leválasztja a vízmolekuláról az oxigént, és stabilizálja az oxigént a vízben. A folyamat egy kórházak által is használt sóoldatból indul és sót használ. A sóoldat egy elektrolízises folyamaton megy keresztül. Az eredmény rendkívüli: nagyon magas oxigénkoncentráció, biztonságos pH szint, és lenyűgözően kis mennyiségben visszamaradó klorid és nátrium. Két fontos dolog teszi kiemelkedővé a Stabilizált Folyékony Oxigén csúcstechnológiáját: (1) Az oxigén hozzáférhető testünk számára; jelen van kémiai reakció nélkül. (2) A folyékony oxigén pH értéke teljesen biztonságos tartományban van.
Amit mi kínálunk, az egy 10%-os formula, mely 1 000 000 millió molekulára vetítve 100 000 molekula oxigént tartalmaz. Az emberi fogyasztás számára az ideális koncentráció 10% azaz (100 000 milliomod). A víz maga is elsősorban oxigénből áll össze. Miért nem elégséges sok vizet inni ahhoz, hogy a Stabilizált Folyékony Oxigén kínálta előnyökhöz jussunk? A nagyarányú oxigén összetétel ellenére a használható kétatomos oxigén parányi mennyiségben van a vízben. Valójában a csapvíz és a palackozott víz mindössze 10 milliomod résznyi oldott hasznosítható oxigént tartalmaz. A szabad oxigénmolekulák maximális mennyisége, melyet a víz le tud kötni normál nyomáson és hőmérsékleten, az 20 milliomod. Az oxigén molekulákat nem kell sem pezsegtetni a vízben, sem nyomás alá kényszeríteni. Az oxigén molekulák magából az oldatból keletkeznek és stabilizálódnak abban az oldatban.
Ha belsőleg használjuk a Stabilizált Folyékony Oxigént általános egészségmegőrzés céljából, azt az alábbiak szerint érdemes megtenni. Egy átlagos ember számára a javasolt mennyiség többnyire elegendő. További mennyiséget a Stabilizált Folyékony Oxigénből akkor lehet fogyasztani, ha erre különös szükség van, és számos ember valóban nagyobb mennyiséget vesz magához. Némelyek azonban, gyakorlatilag az előírtnál kevesebb mennyiséggel kezdik, és fokozatosan emelik az adagot. Erre olyan esetben lehet például szükség, ha valaki gombás fertőzésben szenved. Több kórokozót lehet így kiölni, mint amivel a szervezet képes megbirkózni. Ez hányinger érzését okozhatja. Fontos tudni, hogy maga a folyékony oxigén nem okoz hányingert, hanem csak az
elpusztult kórokozók általi túlterhelés okozhatja a szervezetben. Ha hányingert érez, akkor egyszerűen igyon még vizet, hogy kiöblítse a szervezetét. Majd a következő adagot csökkentse némileg, míg rá nem talál a jelenlegi „optimális” mennyiségre. Ez egy igen egyszerű folyamat. A fogyasztott mennyiséget idővel, fokozatosan lehet növelni. Míg a stabilizált oxigén elsődleges alkalmazási célja a vér oxigén szintjének növekedése, mellette külön bónusz, hogy képes az anaerob baktériumokat és kórokozókat elpusztítani. Amikor oxigén dús közegbe kerülnek a kórokozók, sejtszerkezetük miatt elektronoktól válnak meg és elpusztulnak. Alapvetően a kórokozók anaerobok, és oxigénhiányos közegben képesek szaporodni. Ezek lehetnek anaerob baktériumok, vírusok, gombák, penész és élősködők. A jótékony mikrobák azonban alapvetően aerobok és oxigén dús közegben szaporodnak. A Stabilizált Folyékony Oxigént épp úgy alkalmazhatjuk, mint egy természetes antibiotikumot azzal az előnnyel ráadásul, hogy az egyes sejtek egészségét előmozdítja, és hatékonyan használhatjuk folyamatosan. Javasolt napi dózis: 3 x 10 csepp Általános szabályként gyermekeknek a felnőttek adagjának fele javasolt fogyasztásra; a sportolók pedig a dupláját fogyaszthatják.
Fontos figyelmeztetés: Ne használjon fém eszközt a fogyasztáshoz! Miért?
Azért, hogy megelőzzük az oxigéntartalom csökkenését az oxidáció okán (kémiai reakció fém és oxigén között). Bár a fém kanállal való gyors fogyasztása nem okozhat gondot, ha mégis hosszabban időzik a fém a folyadékban, akkor csökken az oxigéntartalom. Ugyanígy figyeljünk, hogy az oxigént csak vízzel vegyítve ( Lehetőleg Peridot alacsony deutérium tartalmú természetes ásványvízzel, vagy tisztított vízzel) igyuk meg, ( sem üdítővel, sem gyümölcslével, sem semmilyen teával ne vegyítsük) és mindig üres gyomorba étkezés előtt fél órával, illetve étkezés után 2 órával. Így lesz biztosítva a legjobb felszívódás és az oxigén hasznosulása. Azt is fontos tudni, hogy az oxigén csak víz jelenlétében tapad meg a hemoglobinon, mivel 1 molekula oxigénhez 40 molekula vízre van szükség. Külsőleg használható hígítás nélkül is. A Stabilizált Folyékony Oxigént jól eltartható szobahőmérsékleten és közvetlen napfénytől védve. Szavatossági ideje 4 év, azonban Magyarországon 2 éves szavatossági idővel került forgalomba.
Oxigén a láthatatlan gyógy-szer
A „stabilizált oxigén” kifejezés egy olyan oldatot jelent, amely egy emberi fogyasztásra készült táplálékkiegészítő, és fő összetevőként oxigén atomokat tartalmaz. Általánosságban ez a meghatározás azt jelenti, hogy a készítményben olyan kétatomos oxigént (O2-t) tartalmazó molekulák vannak, amelyben az oxigén más atomokkal áll „ionos” kötésben, és ezzel egy negatív elektromos töltéssel rendelkező atomcsoportot alkot. Ezzel szemben a stabilizált oxigén úgynevezett metastabil tetraoxigént tartalmaz: négy oxigén
atomból álló, nagyon stabil atomcsoportokat ( O4 ). A tudósok most már egyetértenek abban, hogy az oxigén jelentős, sőt főszerepet tölt be általános egészségünk és jólétünk biztosításában. Egyre több kutató jut arra a következtetésre, miszerint az egészség megjobbításának legjobb útja a sejtszintű, optimális oxigénellátás lehet. Az anyagcserénk során keletkező teljes energia 80%-ának az oxigén a forrása! Maga az emberi test is javarészt oxigénből áll, nem csoda tehát, ha a tudósok rájönnek arra, hogyan zavarja a test helyes működőképességét az alacsony oxigénszint. A testben minden anyagcsere folyamatot az oxigén szabályoz. Agyunk minden másodpercben több milliárd információegységet dolgoz fel. Anyagcsere folyamataink azon dolgoznak, hogy megszabadítsák testünket a salak- és méreganyagoktól. De még a gondolkodásra, érzésre és cselekvésre való képességünk is oxigénalapú energiatermelés mellett működik. Az oxigén létfontosságú szerepet tölt be az anyagcsere folyamatokban, a vérkeringésben, a tápanyagok beépítésében, az emésztésben, valamint a celluláris ill. az anyagcsere során keletkező salak eltávolításában. Egy egészséges emberi test oxigénkoncentrációja kb. háromszorosa a levegőének. A megfelelő mennyiségű oxigén támogatja a test öngyógyító képességét ill. az erős és egészséges immunrendszer működtetését. Tudjuk, hogy egészségünk és vitalitásunk szempontjából milyen fontos a víz, a vitaminok, az ásványi anyagok és az enzimek. Ugyanakkor, míg kb. 40 napig kibírjuk táplálék nélkül, kb. 7 napig víz nélkül, oxigén nélkül pár percen belül véget ér az élet!
Nem jutunk elég oxigénhez pusztán a légzéssel? NEM! Általános a szennyezés. A levegőt szennyező méreganyagok kiszorítják az oxigént. A föld levegőjének oxigén-tartalma valaha 50%-os volt. Napjainkra azonban 20%-ra esett vissza, sőt a világ egyes részein, mint pl. Tokióban vagy Pekingben ez az arány akár 10% alatti is lehet. Emellett az érzelmi vagy fizikai stressz, a testmozgás hiánya, a fertőzések, a gyógyszerek, a vírusok, a drogok és az alkohol, a szennyezett levegő, a túlfinomított gyors-ételek, ill. a szennyezett vizek mind csökkentik a véráramban biológiailag elérhető oxigén mennyiségét.
Mit jelent a stabilizált oxigén? A stabilizált oxigén egy folyékony táplálékkiegészítő, amely oldott és biológiailag felvehető oxigén molekulákat tartalmaz.
Mit jelent, hogy stabilizált? A stabilitás azt jelenti, hogy egy anyag képes ellenállni olyan módosító vagy lebontó hatásoknak, melyeket vagy belső reakciók, vagy a levegő, hőmérséklet, fény, nyomás stb. idéz elő. A közömbösség azt jelenti, hogy valami nem reakcióképes. A természetben előforduló nemesgázok (ti. a hélium/He, neon/Ne, argon/Ar, kripton/Kr, xenon/Xe, és aradioaktív radon/Rn) közömbösek, mivel legkülső héjuk telített, és ezért nincs szükségük elektron-leadásra vagy -felvételre ahhoz, hogy stabillá váljon az elektronszerkezetük. A folyékony oxigénünk stabil, de nem közömbös.
Mi tudja a stabil oxigénünket kibillenteni a stabilitásból? A folyékony oxigénünkben található oxigén molekulák instabillá válnak a fémekkel való érintkezéskor(pl. ha rozsdamentes acél kanállal érintkeznek), vagy ha szerves anyaggal (pl. étellel)keverednek. Ennek elkerülése érdekében mindig műanyag kanalat használjunk a keveréshez, és a stabil folyékony oxigént mindig 30 perccel étkezés előtt, illetve egy órával étkezés után kell fogyasztani.
A stabilizált folyékony oxigén egy „természetes” termék? Jogi szempontból nézve a „természetes” címkével ellátott élelmiszerek semmilyen mesterséges összetevőt, szinezéket ill. tartósítószert nem tartalmaznak. Ezen meghatározás szerint a stabilizált folyékony oxigén egy „természetes” táplálékkiegészítő.
Hogyan jut be a stabilizált folyékony oxigén a véráramba?
Független kutatások megállapították, hogy a stabilizált folyékony oxigénben fellelhető többatomos oxigén molekulák biztonságosan és könnyedén felszívódnak a véráramba a száj kapillárisain (a nyelv felett és alatt), ill. a gyomor nyálkahártyáján keresztül.
Tartalmaz-e a stabilizált folyékony oxigén hidrogén-peroxidot, vagy klór-dioxidot? Nem. Független elemzések kimutatták, hogy nem tartalmaz sem hidrogén-peroxid(H2O2) molekulákat, sem klór-dioxid – más néven kloril – (ClO2) molekulákat.
Mik a stabilizált folyékony oxigén összetevői? A stabilizált folyékony oxigénünk mindössze három összetevőt tartalmaz: desztillált vizet, tengeri sót és metastabil oxigén molekulákat.
A stabilizált folyékony oxigén egy ionos oldat? Igen. Leegyszerűsítve: ionos oldatot kapunk, amikor egy anyag feloldódik egy másikban (az oldott anyag beleoldódik az oldószerbe). Minden atom és molekula (anyag) központi atommagból, és a körülötte forgó egy vagy több elektronból áll. Ha egy vagy több elektront elveszünk, akkor az anyag ionná válik. Egy ionos oldat tartalmaz egyrészt negatív töltésű anionokat, másrészt pozitív töltésű kationokat. Az ionos oldatok tipikus példája a sóoldat: tegyünk konyhasót (NaCl-t, azaz nátrium-kloridot) vízbe, és figyeljük meg, hogyan oldódik fel. Kémiailag a nátrium és klór atomok közötti ionos kötések felbomlanak az oldatban. Pozitív töltésű nátrium ionok (Na+) és negatív töltésű kloridionok (Cl-) keletkeznek, amelyek a vízben lebegnek. Mivel a stabilizált folyékony oxigén tartalmaz sót, ezért ionos oldat.
Miért fontos a pH egy oxigénes táplálékkiegészítőben? A pH jelentése: „hidrogén-potenciál”, és egy oldat hidrogénion koncentrációját méri egy 0-14 közötti skálán. Minél kisebb a pH-érték, annál nagyobb az ionkoncentráció, és viszont. Egy „lúgos” oldat pH-értéke 7 és 14 között van, míg egy „savas” oldaté 0 és 7 között mozog. A víznek, mint egyetemes oldószernek semleges, azaz 7-es pH értéke van. A stabilizált folyékony oxigén enyhén lúgos, pH-értéke kb. 7,3. Az olyan stabilizált oxigén oldatok, melyeknek a pH-értéke 5,0 alatti, vagy 9,0 feletti, sérüléseket okozhatnak a bőrön, ill. a száj és a nyelőcső szöveteiben. A mi stabilizált folyékony oxigénünk a napjainkban elérhető egyetlen, közel természetes, pH-semleges oxigénes táplálékkiegészítő.
A stabilizált folyékony oxigén szükséges hígítani fogyasztáshoz? Nem. A stabilizált folyékony oxigén fogyasztható hígítatlanul, de vízzel hígítva is. Mindkét módon hatékony.
Összefüggésbe hozható-e a stabilizált folyékony oxigén a szabad gyökök által okozott károkkal? A tudományos irodalom világosan rámutat arra, hogy a legtöbb szabad gyök a test természetes anyagcsere folyamatai során keletkezik, miközben létrejön a test puszta fennmaradásához szükséges energia. A légzés a szabad gyökök létrehozásának egyik fő forrása, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy légzés nélkül meghalunk. Szinte az összes szabad gyök, amely az energiatermelési ciklus során keletkezik, vízzé alakul vissza. Néhány a szervezetet megtámadó baktériumok és vírusok ellen hasznosul. Azok viszont, amelyek méreganyagok – pl. dohányfüst, szennyezés, alkohol, ózon, sugárzás, túlfinomított ételek– melléktermékeként jönnek létre, súlyos károkat okozhatnak a testnek. A természetes táplálékokból származó antioxidánsok (vitaminok, aminosavak és ásványi anyagok) arra szolgálnak, hogy visszafogják ezen egészségkárosító szabad gyökök termelődését. Azt se felejtsük el, hogy a kutatások szerint a kétatomos oxigén (O2) létfontosságú a testi egészséghez, és a bőséges oxigén-ellátás csökkenti, nem pedig növeli a szabad gyökök tevékenységét! Túl lehet-e adagolni a stabilizált folyékony oxigént? Nem. A mi termékünk teljesen biztonságosan fogyasztható bármilyen mennyiségben.
Hogy néz ki a stabilizált folyékony oxigénben található oxigén-molekula?
Az 1990-es években folytatott első stabilizált folyékony oxigén kutatás eredményei alapján a fent ábrázolt módon képzelték el az O4 molekulát. Azóta a Római Egyetemen folyó, a Journal of Physics fizikai szakfolyóiratban is megjelent kutatások alapján módosultak a molekulastruktúrával kapcsolatos elképzelések, amint az a bal oldali képen látszik. Ugyanakkor mindkét modell feltételezi, hogy a négy oxigén atom közötti kötések erőssége lehet az oka a molekula stabilitásának.
Sokan még sose hallottak a metastabil tetraoxigénről. Biztos, hogy ez nem csak valami kitaláció annak alátámasztására, hogy a mi stabilizált folyékony oxigénünk valami „új” és „egyedi”? Nem. A metastabil oxigén létezése kémiai „tény”. Az oxigén allotropjai különböznek atomszerkezetükben (az atomok formai elrendeződésében), míg az oxigén izotópjai az atomban található neutronok számában különböznek (azaz az atomot alkotó részecske-összetételben). Az oxigén természetben előforduló stabil izotópjai a 16O, a 17O és a 18O, melyek közül a 16O fordul elő a leggyakrabban (99,762%). Az oxigén allotropjai (módosult eltérő kristály-, ill. molekulaszerkezet) közé tartoznak: a dioxigén (O2), ami az oxigénnek az általunk belélegzett formája; a trioxigén (O3), vagy ismertebb nevén az ózon; és a tetraoxigén (O4). A metastabil O4 molekula létezését 2006-ban bizonyították, és a kutatás azt sugallja, hogy ez az allotrop valószínűleg sokkal erősebb oxidáló szer, mint az O2 vagy az O3.
A stabilizált folyékony oxigén nem tartalmaz szabad klórt. A szabad klór meglétét vizsgáló általános tesztek ún. DPD indikátortablettákat használnak, amelyek ugyanúgy reakcióba lépnek a különböző természetes oxidáló szerekkel, mint a vízben található szabad klórral. Ilyen oxidáló szerek pl. az ózon, a kloril, a klorát, a hipoklórossav, a bróm és a jód. Ezen anyagok közül bármelyik van jelen, reakcióba fog lépni a DPD indikátortablettával, vagy más hasonló szabad klór oldat tesztelővel, és helytelen mérési eredményt fog adni a szabad klór szintjéről. A stabilizált folyékony oxigén előállásánál aktívszén szűrők segítségével távolítják el az oldatban esetlegesen nyomokban fennmaradt összes szabad klórt. Vizsgálati kutatásaink tanulsága szerint a stabilizált folyékony oxigén nátrium-klorid (NaCl) tartalma a gyártási folyamat során atomjaira – pontosabban Na+ és Cl- ionokra – bomlik.
A stabilizált folyékony oxigén antimikrobiális?
A Merriam-Webster értelmező szótár szerint az „antimikrobiális” szó jelentése: „elpusztítja a mikroorganizmusokat – különösen a patogén mikroorganizmusokat –, ill. akadályozza növekedésüket”. Ezen meghatározás szerint a stabilizált folyékony oxigén határozottan antimikrobiális. Független kísérletek egyértelműen kimutatták, hogy a stabilizált folyékony oxigén- nel való érintkezés még hétszeres hígítás mellett is azonnal elpusztítja a tesztelt organizmusokat.
Hogyan pusztítja el a Stabilizált Folyékony Oxigén a mikroorganizmusokat? Az egysejtű patogének külső citoplazma membránja lipidekből, fehérjékből és lipoproteinekből áll. Ezek a membránok diffúziós gátként működnek a víz, ionok és tápanyagok áramlásának szabályozására. A kutatások azt mutatják, hogy a membránok tulajdonképpen lipid-mátrixok, melyek véletlenszerűen szétszórt globuláris fehérjéket tartalmaznak, amelyek átnyúlnak a kettős lipidrétegen. A patogén baktériumok sejtfalának ez a magas lipid-tartalma a valószínű magyarázat arra, miért olyan érzékenyek az oxigén molekulákra, és miért vezet az oxigénnel való találkozás pusztulásukhoz. Az oxigén molekulák áthatolnak a külső sejtburkon, és közvetlenül hatnak e patogén organizmusok citoplazma-szerkezetére. Ráadásul az oxigén megzavarja ezen betegségokozó sejtek anyagcsere-folyamatait is.
A Stabilizált Folyékony Oxigénben lévő oxigén a foszfolipidek és lipoproteinek oxidálásával bontja
meg a baktérium sejtburkát. Gombák esetében – bizonyos stádiumban – a Stabilizált Folyékony Oxigénben lévő oxigén megakadályozza a sejtnövekedést. Vírusok esetében a Stabilizált Folyékony Oxigén oxigénje roncsolja a vírus kapszidját, peroxidációval zavarja a vírus-sejt kapcsolatot, ezzel pedig gátolja a szaporodási ciklust. A sejteket körülvevő gyenge enzimborítás – ami a vírusfertőzésnek is táptalajt biztosít – az oxidációra is érzékennyé teszi a sejteket, aminek következtében a test felszámolja a régi sejteket, és új, egészséges sejtekkel helyettesíti azokat.
Lehet az Stabilizált Folyékony Oxigént gyümölcslével vagy más italokkal keverni?
Nem. A Stabilizált Folyékony Oxigénben található oxigén molekulák instabillá válnak, ha az Stabilizált Folyékony Oxigént – vízen kívül – bármilyen más folyadékkal keverjük.
Fogyasztható-e a Stabilizált Folyékony Oxigén más táplálékkiegészítőkkel vagy orvosságokkal?
Az Stabilizált Folyékony Oxigén nem fogyasztható más táplálékkiegészítőkkel vagy felírt gyógyszerekkel együtt, mivel ezek összetevői instabillá tehetik a Stabilizált Folyékony Oxigénben található oxigén molekulákat. A Stabilizált Folyékony Oxigént úgy lehet ezen szerek mellett fogyasztani, ha az oxigént 30 perccel előttük vagy egy órával utánuk vesszük be.
Fogyasztható-e a Stabilizált Folyékony Oxigén étellel együtt? Nem. Az étel oxidálódhat, és instabillá teheti az Stabilizált Folyékony Oxigént, ezért kizárólag önmagában vagy vízzel hígítva fogyasztható.
Mit jelent, hogy a Stabilizált Folyékony Oxigén 10%os, illetve van-e nagyobb töménységű? A százalékok az oldatban biológiailag elérhető oxigén molekulák töménységét jelzik, ppm (az egész milliomod része), vagy mg/l (milligramm per liter) mértékegységgel mérve. A 10% 100.000 ppm-et jelent, a 25% 250.000 ppm-et, a 35% pedig 350.000 ppm-et.
A stabilizált folyékony oxigén enyhíti a napégés vagy más égés okozta fájdalmat is? Igen. A stabilizált folyékony oxigénben található oxigén nyugtató-enyhítő hatást gyakorol a bőrre. Segít a pirosság és a duzzanat csökkentésében, és szinte azonnali enyhülést ad napégés vagy egyéb elsőfokú égési sérülés esetén.
A stabilizált folyékony oxigénben található oxigén hozzájárul a bőr egészségéhez és gyógyulásához is? Igen. Valószínűleg az oxigén a legfőbb összetevő a sérült bőr helyreállításának elősegítésében. Elengedhetetlen az elasztin és kollagén termelésében, amelyek fontos molekulák a bőr szerkezetének és rugalmasságának fenntartásában. Az oxigén biocid szer is, mely segíthet a kártékony baktériumok okozta gyulladás és bőrpír csökkentésében. A stabilizált folyékony oxigént bőségesen és rendszeresen lehet a bőrre permetezni, és használható az arcon és a nyakon is.
Gyermekek is fogyaszthatják a stabilizált folyékony oxigén t?
Természetesen! Javaslatunk szerint a gyermek adag a felnőtt adag fele. A stabilizált folyékony oxigént fogyaszthatják csecsemők, terhes nők és szoptatós kismamák is – a mérgezés bármiféle veszélye nélkül.
Háziállatok/állatok is fogyaszthatják a stabilizált folyékony oxigént? Természetesen! Az adagot súly alapján lehet meghatározni. Ökölszabályként: 2 kilogrammonként 1 csepp oxigént számoljunk. A stabilizált folyékony oxigént sok éve használják professzionális idomárok és nagytestű állatokkal foglalkozó állatorvosok a lótenyésztésben és a versenyiparban.
Használható a stabilizált folyékony oxigén a vészhelyzetre félretett víz minőségének megőrzése céljából is? Igen. Javaslatunk szerint a tárolt vízhez literenként 6,3 g 10 %-os stabilizált folyékony oxigént adjunk. 60-90 naponta tegyünk további 6,3 grammot literenként a tárolt vízbe, hogy megakadályozzuk a mikroorganizmusok és algák felszaporodását. Ha a vizet olyan helyen tároljuk, ahol napfény éri (UV sugarak!), és ahol a víz átlaghőmérséklete 27° C körül van, akkor azt javasoljuk, hogy a stabilizált folyékony oxigént 30 naponta adagoljuk a vízhez.
Hogyan jut a stabilizált folyékony oxigén a testbe? Bőséges tudományos bizonyítékkal támasztható alá az az állítás, miszerint a folyékony táplálékkiegészítőkből az oldott oxigén vagy a nyelv alatt szívódik fel a véráramba, vagy közvetlenűl a gyomornyálkahártyán át kerül a vérplazmába. Dr. Arthur Guyton, M.D. kutatása egyértelműen kimutatta, hogy a vérplazma kb. 3% oldott oxigént tartalmaz; a vörösvérsejtek (a hemoglobin) hordozzák a maradék 97%-ot – egy teljesen egészséges, és oxigénnel jól ellátott ember esetében. Az oxigén a vörösvérsejtekből a plazmába vándorol, hogy onnan azokhoz a sejtekhez jusson, amelyeknek oxigénre van szüksége az anyagcsere folyamathoz. Ezek a sejtek azután CO2-t adnak vissza a plazmába, amelyet utána a vörösvérsejtek vesznek fel. Az oxigén szinte állandóan jelen van a testet beutazó plazmában. A japán Suntory International stabilizált folyékony oxigént vizsgáló kutatásai azt mutatják, hogy közvetlen és hosszan tartó összefüggés van a stabilizált folyékony oxigén fogyasztása és az oxigén megnövekedett parciális nyomása között az artériás vérben. Egy 1996. márciusában, a Duke Egyetemen végzett tanulmány első ízben mutatta ki, hogy az oxigén konkrétan milyen mechanizmusok által juttatja el a vér közvetlenül a szövetekhez, és hogy az oxigént hogyan engedi ki és szerzi be a vér a tüdő ill. a plazma által. Ezen két tanulmányból az következik, hogy a stabilizált folyékony oxigén szájon át fogyasztva felszívódik a véráramba, ahonnan közvetlenül a szövetekhez kerül.
Nátriumszegény étrenden vagyok. A stabilizált folyékony oxigén befolyásolja valamivel az étrendi korlátozásaimat? Nem jó a kérdés, félreérthető. „Modern” életstílusunk egyik étrendi „átka” a magas sóbevitel. De még szakemberek is a só, étkezési, vagy asztali só ( NaCl) vagyis a nátrium-klorid túlzott fogyasztását teszik felelőssé egyes betegségek kialakulásáért. A igaz, hogy az asztali sót ipari célokra készítve szinte minden élelmiszerbe beleteszi az élelmiszer ipar. Két fontos dolgot kell ezzel kapcsolatban megemlítenünk. Az egyik, hogy a nátrium az nem só, hanem egy ion. A nátriumnak egy kiegyensúlyozó szerepe van a nátrium és kálium kényes egyensúlyát illetően, melyet nátriumkálium pumpának is nevezünk. Fontos megemlíteni, hogy a nátriumot nem szabad összetéveszteni a nátrium-kloriddal az asztali sóval. Erről ír Dr.Douglas N. Graham a 80/10/10 című könyvének a 317.old. ezt írja „ Fontos, hogy megkülönböztessük a natrium-klorid kivonatot ( a káros konyhasót ) attól a nátriumtól és egyéb sóktól…” Majd később így folytatja: „ Sejtjeink megfelelő működése a nátrium és a kálium kényes egyensúlyától függ. A nátrium a sejten kívűl (extracelluláris), a kálium a sejten belül (intracelluláris) található. Ha a kettő egyensúlya felborul a sejt kiszárad vagy túltelítődik (ödéma).
De még ennél is részletesebben ír Dr. Neil Nedley: Döntő Bizonyíték című művében. A magas vérnyomásról szóló fejezetében ezt írja: „A hipertónia egyik alapvető kiváltó oka, hogy a vese képtelen kiváltani nagyobb sómennyiséget. A szervezet pedig, hogy el tudja látni feladatát, megemeli a vérnyomást. A só két elemből áll – nátrium (40%-ban) és klorid. A szupermarketekben található ételek nagy többségében ilyen só található, és egy adag só tartalma fel van tüntetve a csomagoláson. Meglepő módon egy kutatás szerint a nátrium és a klorid kombinációja ártalmas. Magas vérnyomással kapcsolatos állatkísérletekben a nátrium vagy a klorid önmagában még nagy mennyiségben sem okozott magas vérnyomást.” Ebben a kérdésben az a félrevezető, hogy amit állítanak a szakemberek, igaz, de nem pontosítanak,
illetve nem tájékoztatnak arról, hogy mi lenne a helyes gyakorlat. Ugyanis az emberi szervezetnek szüksége van a sóra, de nem az ipari célokra készített NaCl-re, a tiszta nátrium-kloridra, hanem arra a sóra amire a szervezetünknek szüksége van, Kelta sóra, Himalaya sóra, vagy Parajdi sóra. Ezek minőségét és tartalmát illetően egy tényleges sorrendbe tettem, mert nem csak nátriumkloridot, hanem összesen 84 -féle ásványi anyagot tartalmaznak azonban az arányok a többi ásványi anyagokra vonatkozóan az első kettőnél kedvezőbbek. És ha ugyanúgy mint ahogy az ember az állatoknak is ad sótömböt nyalogatni, ( vagy nálunk is kapható nagyobb szemű Himalaya szemcsés só) az embernek is hasznos lehet, hogy szájban tartva kisebb mennyiségű sót adagolva elfogyasztani, vagy sót nyalni ( és ez nem vicc! Sicc!). A sóban lévő ásványi anyagok a nyálkahártyán keresztül felszívódnak, és rövid időn belül a véráramba kerülve eljutnak a sejtekhez. A különleges ebben az, hogy a sejtekhez jutott magnézium egy „vízéhes” molekula és beszívja a sejt belsejébe a vizet és így hidratált lesz a szervezetünk. Igaz a szervezetünkben jelen van a nátrium ion is, amely anyag a szervezetünk „ vízi közlekedési rendőre” mely a nátrium-kálium pumpának a felelőse. Mit is kap a beteg az infúzióban, ha kórházba kerül? Nátrium-klorid, káliumklorid, kalcium-klorid-dihidrát oldatot ( Ringer-oldat). Tehát miközben az orvosok óva intenek bennünket a sófogyasztástól, ezzel táplálják a legyengült szervezetet. A stabilizált folyékony oxigén javasolt napi adagja (30-45 csepp – három részre bontva 3 x10, vagy 3 x15 csepp 2,5 dl vízzel) nagyon kevés elhanyagolható mennyiségű nátriumot tartalmaz. Összehasonlításként: egy tál rizs reggelizőpehely (egy népszerű termékből) több mint 300 mg nátriumot tartalmaz.
NYILATKOZAT: A fenti állításokat nem ellenőrizte az Egyesül Államok Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA). A közölt információ pusztán oktatási, tájékoztatási célokat szolgál.
Lehetséges, hogy a stabilizált folyékony oxigén használata során Ön nem fogja tapasztalni a készítmény jótékony hatásait. Jelenleg ( 2017. Január végén ) Budapesten szmogriadó van és kisebb forgalom korlátozást is bevezettek. A Budapestiek sem a határérték előtti időszakban, sem a súlyos határértéket meghaladó időszakban sem érzékelte, és tapasztalta a levegő szennyezett mértékét, (kivéve néhány beteget, mint az asztmások, allergiások, stb) a légköri oxigén csökkenését. De nézzük meg mit mondanak a szakemberek: „Honnan jön a szmog? A főképp forgalmas nagyvárosokban kialakuló szmog az angol smoke és fog szavak összevonásából a levegőben keringő folyékony és szilárd szennyezőanyagokból keletkezik. Összetevői között megtaláljuk a nitrogén-dioxidot, a kén-dioxidot, a szén-monoxidot, az ózont, melyek a szállongó, 10 mikronnál kisebb részecskék formájában igen veszélyesek. A szennyezőanyagokért nemcsak az autók a felelősek, hanem a fa- és széntüzelésű kályhák is. A tartós, veszélyes szmog kialakulásához azonban még egy dolog kell: megfelelő időjárási helyzet. Szélcsendes, ködös időben a magasban áramló melegebb levegő leszorítja a hideget, és könnyen felgyűlnek a mérgező anyagok. Gyilkos füstköd. Szmogriadót általában akkor rendelnek el, amikor a levegőben szállongó por tartalma jelentősen meghaladja az egészségügyi határértéket, vagy annak a többszörösét. Bár az elnevezés csalóka, nem látható porról van szó, hanem a már említett apró részecskékről, melyek minél kisebbek, annál könnyebben szívódnak fel a szervezetünkben. Egyesek egyenesen a tüdő léghólyagocskáiba is bejutnak, ahonnan később csak nagyon nehezen ürülnek ki. A por pedig olyan káros anyagokat sokszor azbesztet is tartalmaz, aminek semmi keresnivalója a tüdőnkben. Egészséges emberekben is köhögést, hányingert, irritált nyálkahártyát okozhat, de közvetlen kapcsolatba hozható a trombózissal, asztmával, rákkal és a szívrohammal is. Ezeket a részecskéket nem lehet elég komolyan venni, mivel ez az a környezeti ártalom, mely a legtöbb magyar, 16 ezer
ember haláláért felelős évente. A kén-dioxid légúti görcsöket és csökkent tüdőfunkciót, asztmásoknál pedig rohamokat okoz, az ózon a szemet és a nyálkahártyát izgatja, köhögést, gyulladásokat, hányingert kelt, és súlyosbítja a tüdőbetegségeket. A szén-monoxid-mérgezést pedig be sem kell mutatni, de míg otthonunkban érzékelőkkel védhetjük magunkat, a szálló porban lévő szén-monoxid ellen nem sokat tehetünk. Ez fejfájást, hányingert, később idegrendszeri tüneteket, szívtáji fájdalmakat, akár szívrohamot okozhat. A szmog tehát öl. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1952-es londoni eset, ahol az öt napig tartó erős füstköd miatt négyezer emberrel több halt meg, mint máskor, ugyanebben az időszakban. Rossz hír a férfiaknak. Bár a szív- és érrendszeri problémákból is nekik jut több, és a szmogtól szívritmuszavaraik is kialakulhatnak, a füstköd a férfiak nemzőképességét is csökkenti. A szervezet ugyanis ilyen vészhelyzetben még a szaporodásnak sem látja értelmét, így csökkenti a hímivarsejtek termelését. Ez az utódok szempontjából annyiban hasznos, hogy a mérgező anyagok a hímivarsejtek DNS-ét is károsíthatják. Ezért jobb, ha az csak tiszta levegőben fogan meg, mert nagyobb eséllyel lesz egészséges. A szmog egyébként még az étvágyat és a szaglást is rontja: az ÁNTSZ közleménye szerint azonban egészségeseknél is jelentkezhetnek asztmás, allergiás tünetek, illetve gyakoribb légúti fertőzések.” A stabilizált folyékony oxigén nem alkalmas arra, hogy kezeljen, gyógyítson vagy megelőzzön bármilyen betegséget vagy egészségügyi problémát. Minden esetben konzultáljon egy szakavatott orvossal, mielőtt bármilyen táplálékkiegészítőt szedne – különösen ha terhes, szoptat vagy orvosi rendelvényre felírt gyógyszereket szed. A stabilizált folyékony oxigénben technikai részletezése 1990 óta egyetemeken és nagy becsben álló laboratóriumokban tesztelték világszerte. Nincs még egy olyan, aktivált oxigént tartalmazó táplálékkiegészítő, amely ennyi vizsgálaton és kiértékelésen ment volna keresztül. A kutatások megállapították, hogy a stabilizált folyékony oxigénben semmilyen mértékben nem mérgező, és táplálékkiegészítőként való használata teljesen biztonságos.
A stabilizált folyékony oxigén és az antimikrobiális oxidáló-redukáló (redox) potenciálja (O.R.P.)
Az O.R.P. oxidáló-redukáló potenciált jelent, amit „redoxpotenciálnak” is szokás nevezni. Néha az „oxidáció” és „redukció” szavakat kötőjel nélkül írjuk egybe. Valójában ez a két kémiai reakció „édestestvér”, nem mehet végbe az egyik a másik nélkül. Amikor a kémikusok először használták az „oxidáció” kifejezést a 18. században, a szó alatt az „oxigénnel társítást” értették. Akkoriban ez egy meglehetősen forradalmi gondolatnak számított. Alig 200 évvel ezelőtt az emberek fejében elég nagy katyvasz volt az anyag természetét illetően. Néhány bátor kémikusra volt szükség például annak bizonyításához, hogy a tűz nem valami ismeretlen, titokzatos módon felszabaduló anyag, hanem pusztán az a jelenség, amikor az oxigén hirtelen reakcióba lép az égő anyaggal. Minden életforma molekulákból épül fel. A molekulák pedig parány részecskékből, atomokból állnak. Az atomok egy pozitív töltésű atommagból, és egy vagy több, azt körülvevő, negatív töltésű elektronból állnak. A pozitív töltéseknek ki kell egyenlíteniük a negatív töltéseket, hogy az atom elektromosan semleges maradhasson.
Az atom tömegének legnagyobb része az atommagban található. Összehasonlításként: egy elektron tömege csupán 1/1836-od része a legkisebb és legkönnyebb atommagnak. Egy atom magja protonokat és neutronokat tartalmaz. A protonok és neutronok tömege nagyjából azonos, töltés szempontjából azonban különböznek. A neutronnak nincs töltése, míg a protonnak pozitív töltése van, ami pontosan egy darab kapcsolódó elektron negatív töltését egyensúlyozza ki. (Lásd a hélium atom ábráját bal fent.) Amikor két atom elég közel kerül egymáshoz, hogy összekapcsolódjanak és kémiai reakcióba lépjenek egymással, kémiai kötéseket hozva létre, akkor az elektronok azok, amik „felmérik” a közeledő atomot, és megállapítják a kémiai összeegyeztethetőséget. Az egyik atom külső elektronhéján lévő elektronok elemzik a másik atom külső héján lévő elektronokat, és azonnal megállapítják, hogy összekapcsolódhatnak-e. Ennek fényében az elektron a kulcs minden atom kémiai viselkedéséhez. Sem a neutron, sem a proton nem versenyezhet ezen parányi, negatív töltésű részecske jelentőségével. Ahhoz, hogy megállapíthassuk egy atomos vagy molekuláris vegyület kémiai összetartó erejét, egy megfigyelő műszerrel ki lehet mutatni az atomos vagy molekuláris vegyület azon képességét, hogy a kiegyenlítettség állapotának eléréséig tud-e elektronokat leadni vagy felvenni. Ez a készülék méri az oxidáló-redukáló potenciált. Azok az atomos vagy molekuláris vegyületek, amelyek elektront adnak le, redukáló rendszerek, és magas az O.R.P. értékük; míg az elektront felvevő vegyületek oxidáló rendszerek, melyek alacsony – akár negatív – O.R.P. értékkel rendelkeznek. Mindennapos életünkből is láthatunk példákat oxidációra. Ennek sebessége nagyon változó lehet. Amikor azt látjuk, hogy egy vasdarab megrozsdásodik, vagy egy szelet alma megbarnul, akkor viszonylag lassú oxidációs folyamatokat szemlélünk. Ezzel szemben a tűz látványa gyors oxidációról tanúskodik. Most már tudjuk, hogy az oxidáció két atom közötti elektroncserével jár. Ebben a folyamatban az elektront elvesztő atomra azt mondjuk, hogy „oxidálódik”, az elektront nyerő atom pedig „redukálódik”. Az elektron felvételével az atom elveszíti azt az elektromos energiáját, ami a több elektron utáni „éhséget” okozta. Azt is tudjuk, hogy az anyag megváltoztatható, de nem elpusztítható. Meg lehet változtatni a szerkezetét, lehet növelni vagy csökkenteni az általa tárolt energiát, de a legalapvetőbb építőkockákat – amelyek azzá teszik az dolgokat, amik – nem lehet megsemmisíteni. Az olyan vegyületek, mint a klór, a bróm és az ózon (ami három oxigén atomot tartalmaz), mind oxidálószerek. Pontosan az oxidáló képességük – ti. hogy elektronokat tudnak „lopni” más anyagoktól – teszi ezeket kiváló vízfertőtlenítőkké: azzal, hogy megváltoztatják a nemkívánatos mikroorganizmusok kémiai felépítését, elpusztítják azokat. Ezek a vegyületek utána „felégetik” a maradványokat, és csak néhány ártalmatlan vegyületet hagynak maguk után melléktermékként. Természetesen az oxidáció folyamatában maguk az oxidálószerek is redukálódnak – elveszítik azon képességüket, hogy tovább oxidáljanak dolgokat. Más anyagokkal is összekapcsolódhatnak a vízben, ill. elektromos töltésük „elhasználódhat”. Ahhoz, hogy a kémiai folyamat teljesen végbememenni, és a munka el legyen végezve, elégséges koncentrációjú oxidálószert kell a vízhez adni. De mennyi az „elég”? Nos, itt kerül képbe a „potenciál” fogalma. A „potenciál” szó képességet, nem pedig cselekvést jelent. A köznyelvben is így használjuk a képesség szót. Gyakran halljuk: „Ez a gyerek jó képességű” – akkor is, ha még semmi különöset sem csinált eddig. Tudjuk, hogy benne van a lehetőség arra, hogy „létrehozzon” dolgokat. A „potenciális energia” olyan felhalmozott energia, amely készen áll a munkára. Ténylegesen még nem dolgozik, de tudjuk, hogy az energia rendelkezésre áll, ha szükség van rá. A potenciális energia egyik váltófogalma talán a nyomás lehetne. Ha felfújunk egy lufit, akkor légnyomás keletkezik benne. Mindaddig, amíg a végét jól lezárva tartjuk, a nyomás benne marad, mint potenciális energia. Amint elengedjük a végét, a levegő kiszabadul, és a potenciális (lehetséges) energia kinetikus (mozgási) energiává változik. Az elektromosságban a potenciális energiát voltokban mérjük (V), vagy kisebb mértékegységgel millivoltokban (mV). A tényleges energiát (áramerősséget) amperben mérjük. Amikor egy voltmérőt egy elem kivezetéseihez kötünk, akkor a mérés a pólusok közötti elektromos nyomás különbségét – vagyis a potenciált – mutatja meg. Ez a nyomásérték azokat a többletelektronokat jelenti (amiket mellesleg az elemen belül lezajló kémiai reakció okoz), amelyek az elem egyik pólusán készen állnak arra, hogy átfolyjanak a másik pólusra. Amikor a „potenciál” kifejezést O.R.P. értelemben használjuk, akkor valójában elektromos potenciálról, azaz feszültségről és voltokról beszélünk. Amikor egy fémet vízbe helyezünk, meg tudjuk mérni az a parányi feszültséget, amelyet a vízben oldott oxidáló és redukáló anyagok keltenek. Ez a feszültség azt jelzi, hogy az vízben lévő oxidálószerek mennyire képesek megtisztítani a vizet a mikrobiális szennyeződésektől. Ennek a mértékegysége általában a millivolt, és az értéke azt jelzi, hogy mennyire szennyezett a víz. Más szóval: a vízben megtelepedő baktériumok várható életkora szoros összefüggésben áll az O.R.P. értékkel. Például, tanulmányok kimutatták, hogy a vízben élő baktériumok élettartama sokkal drámaibban csökken az O.R.P. érték változtatásával, mint egyes oxidáló szerek – pl. klór – koncentrációjának növelésével. Minél magasabb az O.R.P. érték, annál gyorsabban pusztulnak el a baktériumok. 750 mV-os O.R.P. mellett egy másodperc törtrésze alatt elpusztulnak a baktériumok, míg alacsonyabb O.R.P. értékek esetén ugyanez a folyamat akár órákig is eltarthat. Oxidáció-redukció sejtszinten Az 1920-as években az orvosi kutatók és kémikusok arra kezdtek rájönni, hogy a testnedvekben lévő elektronok mozgásának figyelése és kiértékelése (vagyis az elektron-potenciál mérése) legalább olyan fontos a biológiai terep biokémiai egyenletében, mint a pH.
Az élő szövetekben az oxidáló-redukáló rendszerek két típusát különböztethetjük meg:
1. Azok, amelyekben az oxidált és redukált formák kizárólag az elektronok számában különböznek, pl. ha egy elem vegyértékében történik változás;
2. Azok, amelyekben „hidrogén átvitel” történik.
Ez a két reakciólehetőség vagy párhuzamosan, vagy egymás után megy végbe. Az oxidáció és redukció célja két nagyon egyszerű, mégis rendkívül fontos elvben foglalható össze: - Magas fokú celluláris energia képzése ATP formájában - A betolakodó szennyeződések és mikroorganizmusok oxidációja vagy elégetése. Ez a két elv annyira fontos, hogy ezek nélkül az általunk ismert élet megszűnne létezni. Az ATP energia az a celluláris energia, ami testünk minden egyes sejtjét működteti. Elegendő ATP termelés nélkül testünk hamar kifogyna a működését biztosító üzemanyagból. Ha ugyanis a sejtjeink leállnak, a testünk sem működik tovább. Sokféle betegség és pszichológiai állapot, amely „fáradtság-érzetet” okoz, valójában akadályozza vagy csapolja az ATP-t. Sejtjeink azon képessége, hogy a betolakodó szennyeződéseket és mikroorganizmusokat oxidálja, létfontosságú a túléléshez ebben a mérgezett, szennyezett világban. Ha az oxidáló-redukáló reakció nem tudná elégetni ezeket a szennyeződéseket és betolakodókat, a sejtszerkezet könnyen sebezhetővé válna. Ez pedig végeredményben betegségekhez és halálhoz vezetne. Amikor az életet fenntartó vér tele van elektronokkal – azaz negatív „E” értéke van – akkor nagy potenciál van benne arra, hogy életadó kémiai reakciókat támogasson. Amikor azonban a vérben kevés van ezekből a létfontosságú, életet biztosító elektronokból, és az E-érték inkább pozitív, akkor a vér potenciális energiája elhasználódott. Hogy még tisztábban megérhessük, hogy az E-érték változása milyen összefüggésben van a vér, a sejten kívüli nedvek ill. a sejtek energiájával, érdemes a potenciál és a kinetikus (mozgási) energia fogalmaival átgondolni ezeket a folyamatokat. Az a folyadék, amelynek pozitív E-értéke van, már minden kinetikus energiáját felhasználta, és ennek megfelelően nincs energiapotenciálja. Az a folyadék, vagy sejt, amelyre ez jellemző, önmagában képtelen kémiai reakciókra. Ugyanakkor az a folyadék, amelynek negatív E-értéke van, a kinetikus energia egész tárházával bír, és nagyon magas az energiapotenciálja. Az ilyen folyadék képes elektronokat adományozni, és kémiai reakciókat kezdeményezni. Oxidáló-redukáló potenciál (O.R.P.) (a mesterségesen előállított oxidálószerek vastaggal szedve) Vegyület Jel Viszonylagos O.R.P. érték
Fluor F 2,25
Hidroxil-gyök OH 2,05
Atomos oxigén O1 1,78
Ózon O3 1,52
Hidrogén-peroxid H2O2 1,30
Permanganát KMn2 1,22
Hipoklórossav H2Cl 1,10
Klór (gáz) Cl 1,0
Oxigén O2 0,94
Nátrium-hipoklorit NaCl2 0,69
Bróm Br 0,57
Lényegében tehát az oxidáló-redukáló potenciál (O.R.P.) azt méri, hogy mekkora a lehetőség egy reakció kialakulására. Az oxidáció-redukció pedig az elektron-koncentráció és tevékenység mértékére utal. A pozitív O.R.P. érték oxidáltságot jelent – azaz energiahiányt, és további kémiai reakciók végrehajtására való alkalmatlanságot. A negatív O.R.P. érték ezzel szemben kémiai redukáltságot jelez – vagyis elektronok jelenlétét, energiapotenciált, és az arra való képességet, hogy további kémiai reakciókat indítson el (lásd a fenti táblázatot). Az O.R.P. tehát tulajdonképpen az energiapotenciált méri. Minél negatívabb az O.R.P., annál több elektron van jelen (a protonok számához képest), és annál több az elérhető energia. A biológiai redox reakciók lényegében azáltal valósulnak meg, hogy a hidrogén a fő elektronleadó, az oxigén pedig a fő elektronfelvevő. Minél alacsonyabb a viszonylagos érték, annál kisebb az oxidáló potenciál, és annál több időre van szükség a patogén mikroorganizmusok egy meghatározott mértékének elpusztításához. Minél magasabb ez az érték, annál kevesebb időre van szükség. A stabilizált folyékony oxigén mint oxidálószer A stabilizált folyékony oxigén teljesen biztonságos, stabil és nem mérgező voltát egyértelműen igazolták az SGS USA által végzett független kutatások. Az SGS USA-hoz tartozó Nelson Laboratórium, és a Dr. Michael Yoshimura, PhD. (California Állami Műszaki Egyetem, San Luis Obispo) által végzett antimikrobiális kutatások kimutatták, hogy a kiemelten tesztelt organizmusok – konkrétan az Aspergillus flavus, Aspergillis niger, Candida albicans, Escherichia coli, Escherichia Coli O:157, Salmonella choleraesuis, Staphlococcus areus ill. Pseudomonas aeruginosa – ellenében a stabilizált folyékony oxigén teljes terápiás koncentrációja (25%-os) érintkezéskor azonnal elpusztította ezen mikroorganizmusokat. A magyarázat szerint ez a stabilizált folyékony oxigén rendkívül magas O.R.P. szintjének tudható be. Független tesztek szerint a redox szint a 950 mV-ot is eléri. Ez a szint elég magas ahhoz, hogy megzavarja a mikroorganizmusok poliszacharid burkának pozitív elektromos töltését, melynek következtében megroppan a sejtszerkezet, a sejt citoplazmája és sejtszervecskéi pedig kifolynak – ami gyakorlatilag a sejt pusztulását jelenti. Ugyanakkor, mivel az egészséges sejtek elektromos szerkezete negatív, ezekre nincs káros hatással a stabilizált folyékony oxigén O.R.P.-je, sőt a biológiailag elérhető oxigén még hasznos is az egészséges ATP sejtanyagcsere szempontjából. A stabilizált folyékony oxigén hőmérséklet, pH és O.R.P. elemzése Egy viszonylag friss, belső tanulmány szerint a stabilizált folyékony oxigén 10%-os erősségű oldatában a hőmérséklet növekedésével határozottan csökken a pH-érték, míg beáll 6,9-re. A hőmérséklet növekedésével az O.R.P. is csökken (lásd a mellékelt táblázatot). Úgy tűnik, hogy a leghatékonyabb hőmérsékleti intervallum 21,1°C és 32,2°C között van . Amerikai Tesztelés és Anyag Társaság. Standard mérési módszer a víz és a szennyvíz pHjának mérésére. További olvasásra: Az ASTM standardok évkönyve. 31. rész. Philadelphia, PA. 178.o. (1976). ASTM D1293-99, „A víz pH megmérésének standard módszerei”.
A mérés időpontja: 2011.06.27. A mért oldat: 10%-os erősségű stabilizált folyékony oxigén JN1102.1 sz. sorozat
A fenti állításokat nem ellenőrizte az Egyesül Államok Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala (FDA). Ezen terméknek nem célja, hogy diagnosztizáljon, kezeljen, gyógyítson vagy megelőzzön bármilyen betegséget vagy egészségügyi problémát. Minden esetben konzultáljon egy szakavatott orvossal, mielőtt bármilyen táplálékkiegészítőt szedne – különösen ha terhes, szoptat, orvosi rendelvényre felírt gyógyszereket szed, vagy bármilyen orvosi ellátásban részesül.
Néhány betegségfajta, pontosabban hypoxia=oxigénhiány amikor kifejezetten érzékeli a beteg az állapot javulást: Szívbetegség, stroke, asztma, tüdőbetegségek mindenfajta formája, nagyon magas stressz. Az egészséges ember csak hosszabb távon érzékelheti a magas oxigén szintet, mert erősíti az immunrendszert. De nem csak belsőleg, hanem például égési sérülés esetén is nagyon gyors eredményt produkál.
